újra itt a fedélzeten... az egyik ismerősöm mondotta volt, egy művésznek legyenek periódusai, miközben mélyett szívott a spangliájából... és mennyire igaza van...
ezt a blogot még réges rég indítottam az előző blogom osztatlan sikere után, amit azért kezdtem el írni mert lelki felépülésemet reméltem tőle, ami végül sikerült is, és olyannyira egészséges lettem, hogy a mondanivalóm is elpárolgott a depressziómmal együtt... de most újra itt kopogtat az ajtómnál és az egyik lábát már át is emelte a küszöbön... talán meg kellett volna várnom még egész testével benyomul, hogy újra eszenciát adjon az írásaimnak...
magyarul egyre kevésbé kezdek tudni, borzasztóan fogyatkozik a szókincsem, a helyesírásomat pedig jobb ha nem is említem és hiába beszélek nagyrészt más nyelveken, azok sem mennek jobban... tehát lassan elérem azt amikor anyanyelvi szinten beszélem az idegen nyelveket is...